A neuropszichoanalízis egyre nagyobb jelentőségre szert tevő, és ennek megfelelően egyre jobban vitatott megközelítés a pszichoanalízis és tágabban a pszichodinamikus pszichoterápia szakmai világában. Képviselői azzal érvelnek, hogy elméletileg, gyakorlati szempontból és szakmapolitikailag egyaránt központi kérdés, hogy az idegtudomány eredményeit a pszichoanalízis integrálja, és ebben a munkában a neuropszichoanalízis központi, közvetítő funkciót lát el. Ellenzői óva intenek ettől az integrációs tevékenységtől, magát a neuropszichoanalízis mondanivalóját érdektelennek, szakmapolitikai megnyilvánulásait pedig veszedelmesnek tartják a pszichoanalízisre nézve. Tekintve, hogy a pro és kontra érvek az ember pszichológiai működésének megközelítési lehetőségeiről (a biológiai és pszichológiai megközelítésről) általánosságban is szólnak, a vita a pszichoterápiás és tanácsadó munkát végző közösség szélesebb köreinek érdeklődésére is számot tarthat. Irásomban egy rövid történeti felvezetés után összefoglalom a neuropszichoanalízis fontosabb téziseit, majd leginkább az International Journal of Psychoanalysis 2015-ös számában napvilágot látott vitaanyagokra támaszkodva bemutatom a neuropszichoanalízis mellett és ellen felsorakoztatott érveket. A cikket saját álláspontom megfogalmazásával zárom.