A tradicionálisan az amazonasi sámáni szertartások során használt ayahuasca az elmúlt évtizedek során egyre növekvő tudományos érdeklődésre tett szert. Laikus anekdoták tömegei számolnak be kisebb-nagyobb terápiás hatásokról, a tudományos kutatások azonban még gyerekcipőben járnak. Az ayahuasca traumaoldó hatását neurológiai vizsgálatok is alátámasztják, így esetleges pszichoterápiás hatása azokban a kórképekben tűnik legígéretesebbnek, melyek traumára épülnek. Lélektani hatását a növényi főzet egy 4-5 órán át tartó erős tudatmódosulással járó, intenzív vizuális és érzelmi töltetű élmény során fejti ki. Bár az ayahuasca lélektani hatásmechanizmusa sok hasonlóságot mutat más pszichedelikus szerekével, ugyanakkor képi világa, erős szomatikus hatása, sajátos dekondicionálás-reintegrációs ciklusai, valamint az élmény során az ayahuasca intelligens entitásként való érzékelése jellegzetessé teszi a szer hatását. A tradicionális sámáni használat az érzékelés, annak értelmezése és szóhasználata tekintetében is nagyon különbözik a nyugati tudományos terminológiától, ami a pontos hatásmechanizmus megértését nehezíti. Az eddigi kutatási eredmények alapján körültekintő kiválasztás, felkészülés és biztonságos használat mellett az ayahuascának nincsen egészségkárosító hatása. Ugyanakkor a lehetséges terápiás hatás kiaknázásához elengedhetetlenül szükséges az élmények utómunkában történő, tudatos és szisztematikus integrációja, ami az ezt támogató kulturális, szociális és kozmológiai kontextus hiányából fakadóan nem egyértelmű folyamat.