Célkitűzés: A conjunctiva naevusok a leggyakrabban előforduló melanocitás kötőhártya elváltozások. A klinikai megjelenési formájuk rendkívül változatos, ami gyakran okoz diagnosztikai, differenciáldiagnosztikai nehézségeket. Jelen vizsgálatunk célkitűzései a következők voltak: 1. a conjunctiva naevusok morfológiai karakterisztikájának felmérése; 2. a naevusok anterior szegment optikai koherencia tomográfiás (AS-OCT) jellegzetességeinek összegzése; 3. az AS-OCT és az ultrahang biomikroszkópia (UBM) diagnosztikai szerepének összehasonlítása; 4. a sebészileg eltávolított naevusok esetében a szövettani eredmény és az AS-OCT lelet jellegzetességeinek összevetése. Módszerek: Minden elváltozást fotodokumentáltunk. AS-OCT és (18 éves kor felett, a kooperáció függvényében) UBM vizsgálat történt. A sebészileg eltávolított naevusok szövettani feldolgozásra kerültek. Eredmények: Az általunk vizsgált 57 conjunctiva naevus 54,4%-a volt erősen pigmentált, 15,8%-uk amelanotikusnak bizonyult. AS-OCT vizsgálattal a naevusok 61,4%-ában detektáltunk intralézionális cisztákat, míg a réslámpás és az UBM vizsgálat kevéssé szenzitívnek mutatkozott (40,3% vs. 28,5%). UBM-mel minden vizsgált naevus hátsó felszíne vizualizálható volt, míg az AS-OCT a naevusok 89,4%-a esetében tette láthatóvá a hátsó felszínt. A szövettanilag subepithelialis típusúnak bizonyult naevusok esetében az epithelréteg AS-OCT vizsgálattal mérhető volt, míg compound és junkcionális naevusok esetében különálló epithelréteg nem volt megkülönböztethető. Következtetések: A naevusok belső szerkezetének vizsgálatában az AS-OCT az UBM-nél szenzitívebbnek mutatkozott. Erősen pigmentált, előemelkedő naevusok esetében azonban az UBM bizonyult alkalmasabb modalitásnak a léziók hátsó felszínének vizualizálhatósága miatt. A naevusok szövettani típusa és a léziót borító epithelréteg vastagsága korrelációt mutatott.