Bevezetés: A cryosclerosist Milleret és Le Pivert mutatta be az 1980-as években. Módszer: A szerzők egy prospektív nem randomizált összehasonlító vizsgálatot végeztek 96 betegen. 48 esetben cryosclerosis, a többinél stripping történt. Középtávon 52 esetet sikerült értékelni. A vizsgálat elsődleges végpontjaként a cryosclerosis occlusiós arányát vizsgálták. Másodsorban a klinikai sikertelenséget, a Klinikai Etiológiai Anatómiai Patofiziológiai klasszifikációban és a Vénás Klinikai Súlyossági Pontokban bekövetkezett változásokat elemezték. Eredmények: Egy esetben (4%) észlelték a kezelt vena saphena magna teljes rekanalizációját, amely klinikai sikertelenséggel párosult. Négy vena saphena magna (15%) kinyílt, de ezek nem okoztak főtörzsi elégtelenséget. Az occlusiós arány 81%-os volt középtávon. Recidív varicositast a betegek 35%-ánál (cryosclerosis) és 42%-ánál (stripping) észleltek, nem volt szignifikáns különbség a csoportok között (log rank teszt, p = 0,391). A Klinikai Etiológiai Anatómiai Patofiziológiai klasszifikációban és a Vénás Klinikai Súlyossági Pontokban jelentős volt a javulás mindkét csoportban, azonban nem volt szignifikáns a különbség a csoportok között sem kiinduláskor, sem középtávon. Következtetések: A cryosclerosis - úgy tűnik - effektív a vena saphena magna remodellációjában. A módszernek nincsenek jelentős középtávú előnyei a klasszikus strippinggel szemben.