A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában az elhízás és az inzulinrezisztencia központi szerepet játszik. Az inzulinrezisztencia mérséklésének leghatékonyabb módja a testsúlycsökkentéssel egybekötött életmódváltás és a fokozott testmozgás. A diabeteses neuropathia a legkorábbi microvascularis szövődménye a 2-es típusú cukorbetegségnek. A diabeteses autonóm neuropathia jelenléte fokozott cardiovascularis rizikót jelez. Az irizinről, egy új hormonszerű miokinről azt feltételezzük, hogy szintjének változása összefüggésben lehet az inzulinrezisztencia mértékével. A vizsgálatba tizenhárom 2-es típusú cukorbeteg került bevonásra, akik intenzív testmozgást végeztek. Az ergometriával mért terhelhetőség szignifikánsan nőtt, a perifériás szenzoros funkció és a cardialis autonóm reflextesztek pontértéke egyaránt szignifikánsan javult. A szenzoros neuropathia súlyosságát az irizinkoncentráció emelkedésével és a vázizomtömeg növekedésével összehasonlítva negatív korrelációt találtunk. A szenzoros funkció javulása és a vázizomtömeg növekedése egyaránt pozitív összefüggést mutatott az irizinszinttel. A rendszeres testmozgás rövid távon is jelentősen javítani tudja a fizikális terhelhetőséget, csökkenteni az inzulinrezisztenciát és mérsékelni a cardiovascularis rizikót a 2-es típusú cukorbetegség korai szakában.