A rheumatoid arthritis (RA) krónikus gyulladásos kórkép, amely megfelelő kezelés nélkül mozgáskorlátozottsághoz vezethet. Kezelésében számos tüneti, hagyományos és biológiai betegségmódosító (DMARD) szer elterjedt, de ezeken túl is új molekulákra van szükség. A citokingátlás sikere után a kutatók figyelme a tirozinkinázok felé irányult, miután kiderült esszenciális szerepük a jelátviteli folyamatokban. Az eddigi tanulmányokban a MAPK- és SYK-gátlók nem bizonyultak sikeresnek. Napjainkban az egyik legérdekesebb tirozinkináz csoport a Janus-kinázok (JAK) családja. Az I-es és II-es típusú citokinreceptorok jelátviteli útvonalaiban vesznek részt, így a gyulladásos folyamatok kulcselemei. Ezen kinázok gátlása tehát potenciális célpont lehet az autoimmun kórképek terápiájában. Több autoimmun betegségnél is vizsgálták a JAK-inhibitorok hatásait, amelyek a vizsgálatok alapján igen ígéretes molekuláknak tűnnek. A fejlesztés szempontjából az első helyen a tofacitinib áll, amely egy pan-JAK-inhibitor. A szer képes a JAK1 és JAK3, továbbá kismértékben a JAK2 és TYK2 kinázok gátlására. Ezen képessége által gátolni képes a sejtes immunválaszt, a gyulladás számos elemét, így többféle citokin termelődését is. Egy ambiciózus fázis II-III program igazolta a szer klinikai hatékonyságát. A tofacitinib gátolja a gyulladásos tüneteket és a radiológiai progressziót is. Az ezzel az orális gyógyszerrel kezelt betegek panaszai csökkentek, fizikai aktivitásuk is nőtt. Hatékonynak bizonyult terápianaiv, hagyományos DMARD-ra nem reagáló és korábban már biológiai kezelésben részesült betegekben is. A mellékhatások közül bizonyos infekciók, gastrointestinalis panaszok, laboreltérések emelhetők ki. Ezek többsége valószínűleg más JAK-inibekre is jellemző. A JAK1- és JAK2-gátló baricitinib ugyancsak ígéretes szer, mely a fejlesztés előrehaladott stádiumába jutott. Az újabb, ún. második generációs JAK-gátlókra az egy izoformára jellemző specificitás jellemző. Utóbbiak közül kiemelhető a filgotinib, decernotinib és az INCB039110, melyek már a klinikai kipróbálásig is eljutottak. Mögöttük számos más, egyelőre preklinikai fejlesztés alatt álló specifikus molekula sorakozik. Bizonyos vizsgálatok azonban arra utalnak, hogy a szelektív JAK-gátlás nem mindig elegendő, mert nem képes több, a gyulladásban részt vevő folyamatot gyengíteni. Úgy tűnik, hogy többféle manifesztációval járó gyulladásos betegségeknél, mint pl az RA, továbbra is a pan-JAK-inhibitorok lehetnek előnyösebbek.