Epeúti infekciók megjelöléssel a cholecystitist és a cholangitist foglaljuk össze. A gyulladás valamilyen mértékben általában mind az epehólyagot, mind pedig az epeutakat érinti, de kétségtelen, hogy az esetek többségében egyik vagy másik kórkép uralja a klinikai képet. A cholecystitis klinikai spektruma széles; az enyhe, spontán szűnő görcstől a súlyos, perforációig, szepszisig terjed. A kezelés mikéntjéről alapvetően a klinikai kép és a beteg általános állapota, kísérőbetegségei alapján kell döntenünk, de természetesen figyelembe kell vennünk a helyi adottságokat is (pl. van-e lehetőség ERCP végzésére, kritikus állapotú beteg esetében percutan cystostomia elvégzésére?) Általánosságban a választandó kezelés a korai, sürgősségi cholecystectomia - lehetőleg laparoszkópos úton (LC). A műtét mellett antibiotikumot is adnunk kell, de az újabb evidenciák alapján jóval rövidebb ideig, mint ahogy azt korábbi gyakorlatunkban tettük. A cholangitis rendszerint az epeelfolyás akadályozottsága mellett alakul ki. Az infekció könnyen és gyorsan progrediálhat akár fulmináns szepszissé, ezért ha egyáltalán felmerül a cholangitis gyanúja, a beteget - ritka kivételtől eltekintve - sürgősséggel kórházba kell utalnunk. A kezelés három eleme a folyadék- és ionháztartás, valamint a keringés rendezése, az antibakteriális kezelés és az epeelfolyás biztosítása.