Bevezetés: A szív érintettsége szisztémás szklerózisban (SSc) gyakori és a betegség prognózisát befolyásoló szereppel bír. A nátriuretikus peptidszintek mérése a kardiális érintettség korai diagnózisában fontos szerepet játszik. Cél: A keringő N-terminális A- és B-típusú nátriuretikus peptidszintek diagnosztikus és prognosztikus értékének vizsgálata volt. Módszer: Kardiológiai szakvizsgálaton megjelent 144 SSc-s beteget vontunk be a tanulmányba. Echokardiográfiás vizsgálattal egy időben történt a vérvétel a nátriuretikus peptidszintek meghatározásához. Évenkénti kontrollvizsgálattal követtük a betegeket. Az 5 éves követési idő alatt az eseménymentes túlélést és a szimptómás szívérintettség kialakulását vizsgáltuk. Eredmények: Azon betegeknél, akiknél szívbetegség igazolódott, szignifikánsan magasabb NT-proANP és NT-proBNP szinteket mértünk a csoport többi tagjához képest (791,4+-379,9 pmol/l vs. 608,0+-375,8 pmol/l p<0,05 és 183,1+-162,6 vs. 125,7+-117,5 pmol/l). Kaplan-Meier túlélési görbék analízise szignifikánsan jobb eseménymentes túlélést igazolt az alacsonyabb nátriuretikus peptid kvartilisek csoportjában (log rank teszt p<0,05). ROC-görbe analízissel az optimális NT-proANP diagnosztikus küszöbérték 56,3% szenzitivitással és 79,5% specificitással, 86,4% negatív prediktív értékkel 822,5 pmol/l, NT-proBNP esetében 50,0% szenzitivitással és 76,8% specificitással, 83,7% negatív prediktív értékkel 154,5 pmol/l volt. Következtetések: A nátriuretikus peptideknek jelentős diagnosztikai és negatív prediktív értéke van. Az emelkedett nátriuretikus peptidszint rossz prognózist jelez, tanulmányunkkal így nemcsak diagnosztikus, hanem prognosztikus szerepét is igazoltuk. Az NT-proANP kiegészítő markerként használva elősegítheti a szívérintettség korai felismerését és a prognózis meghatározását SSc-ben.