Az alsó végtagi amputációk 50-70%-a a cukorbetegséggel függ össze - a diabétesz következményeként világszerte félpercenként amputációra kerül egy láb. A diabéteszes láb a cukorbetegség egyik legsúlyosabb és legköltségesebb szövődménye, ami a neuropátia, a vérellátási zavar és az infekció komplex kölcsönhatásának következtében alakul ki. A perifériás verőérbetegség (PAD) diabéteszben súlyosabb, gyorsabban progrediál, és rosszabb prognózisú, mint a nem cukorbetegekben, ennek ellenére a PAD a diabétesz jelentősen aluldiagnosztizált és gyakran kezeletlen szövődménye. A PAD kezelése multidiszciplináris megközelítést kíván, ami a kockázati tényezők agresszív csökkentése mellett a tüneti kezelést és a revaszkularizációt is magába foglalja. A reverzibilis, szelektív foszfodiészteráz-3-gátló cilosztazol a claudicatio intermittens kezelésére az egyetlen I. osztályú ajánlással rendelkező szer, ami trombocitaaggregáció-gátló és értágító hatással is rendelkezik. Diabéteszben a cilosztazol a járástávolság, a funkcionális stádium, az életminőség és a revaszkularizáció prognózisának javítása mellett a lábfekélyek megelőzésére is hatékonynak bizonyult. A diabéteszes láb multidiszciplináris kezelését megvalósító stratégiával az amputációk aránya 49-85%-kal csökkenthető.