Bevezetés: Magyarországon 2012-ben átalakításra került az intenzív osztályok hálózata. Elkülönítették a multidiszciplináris osztályokat az őrző, megfigyelő jellegű osztályoktól. Célkitűzés: A szerző elemezte a megmaradó intenzív osztályok egyes mutatóit. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisában a 2000-2015-ben jelentett adatokat vizsgálta a szerző. Eredmények: Az átalakításnak köszönhetően 20%-kal csökkent az intenzív osztályok és 10%-kal az intenzív ágyak száma. Ennek következtében mind az esetösszetételi mutató, mind a lélegeztetett napok aránya számottevően emelkedett. Az átalakítás következtében a közvetlenül az intenzív osztályokról hazaengedett betegek aránya jelentősen csökkent a 2000. évi 12%-ról 3%-ra. A napi ágykihasználtság az átalakítást követően alapvetően nem változott, és a továbbiakban is minden naptári napon 80% alatt maradt. A BNO vezető I és J csoportok mellett a fődiagnózisok között a sine morbo (U9990) diagnózisarány a változás előtti 0,7%-ról 0,2%-ra csökkent. Ugyanígy a csak tüneteket leíró R csoport aránya 1,7%-ról 1,1%-ra csökkent. A beavatkozások között a folyadék-elektrolit zavar és a légzésmonitorozás száma ezzel szemben jelentős, több mint kétszeres emelkedést mutatott. Következtetések: Az adatok fényében látható, hogy az átalakítás elérte a célját. Az intenzív osztályok szakmai munkája jelentősen javult a betegellátás zavartalansága mellett. A továbbiakban javasolt az egyes osztályok hasonló szempontok alapján történő elemzése, és az átalakítás következetes továbbvitele.