Bár 10 évvel ezelőtt jelentős áttörést hozott a TNF-gátlók bevezetése az arthritis psoriatica (PsA) kezelésében, mára számottevő igény alakult ki új hatásmechanizmusú szerekre többek között a tartós TNF-gátló-terápia során tapasztalt hatásvesztés és a betegségkontrollal szemben támasztott növekvő elvárások miatt. A PsA patogenézisének jobb megértése és az interleukinok patogenetikai szerepének felfedezése vezetett oda, hogy néhány évvel ezelőtt alternatív hatásmechanizmusú biológiai terápiák fejlesztése kezdődött. A hatékonyságát igazoló vizsgálatok eredményei alapján 2015 végére megtörtént az első új hatásmechanizmusú gyógyszer, a secukinumab törzskönyvezése. A szerző az új, IgGk humán, monoklonális IL17-A-ellenes antitesttel a PsA kezelésében szerzett tapasztalatokat foglalja össze két alapvető fázis-III-vizsgálat adatainak ismertetésével. A vizsgálatok eredményei amellett szólnak, hogy a secukinumab-kezelés a PsA klinikai tüneteit, valamint a betegek életminőségét szignifikánsan és tartósan javította, valamint csökkentette a radiológiai progressziót. A secukinumab hatása egyidejű methotrexat-adástól függetlenül, előzetesen TNF-gátló-kezelésen átesett betegeken is érvényesült. A secukinumab biztonságossági profilja kedvezőnek bizonyult, lényegesen nem tért el az eddig alkalmazott biológiai terápiás készítményekétől. Mindezek alapján megállapítható, hogy a secukinumab újabb, hatékony terápiás alternatívaként szolgál a PsA kezelésére.