A népbetegségnek számító időskori prosztatanagyobbodást a magyar szakirodalom sokféle névvel illeti. Ezek közül leginkább a benignus prostatahyperplasia terjedt el, hiszen ez a folyamat, ami szövettömegnövekedéssel jár, nem rosszindulatú - áttétet sohasem ad - és csak különleges szövődmény esetén okozza a beteg halálát. Sajnos azonban a betegek életminőségén nagyon sokat tud rontani, ez a megfigyelések szerint eléri az agyvérzések mozgáskorlátozottsággal járó késői keserűségeit. A panasz lényege ilyenkor a gyakori vizelési inger, ami éjjel-nappal jelentkezik, és az embert megszokott ritmusából - alvásból, munkából, szórakozásból - kizökkenti. Előrehaladott esetben a beteg már semmire sem tud figyelni, sétáit, bevásárlásait úgy tervezi meg, hogy WC-től WC-ig közlekedik. Természetesen minél aktívabb életformát folytat, az életminőség romlása annál kifejezettebb. Egy otthonában tv előtt ücsörgő beteg esetén ez csak néhány lépés sétát jelent a toalettig. Az éjszakai nyugalom megszakítása azonban mindenkit egyformán érint.