Háttér: Az emlődaganatos betegek rehabilitációjának legfontosabb része a mozgásterápia. A gyógytorna szerepe széles körű, nemcsak mozgásszervi rehabilitációt takar, hanem jelentős szerepet kap a rehabilitáció során a gyógytorna segítségével megvalósuló lelki támogatás is. A gyógytorna-mozgásterápia másik fontosabb célkitűzése a nyiroködéma megelőzése, illetve a már kialakult nyiroködéma kezelése. Cél: A mellműtét utáni terápia során alkalmazott mozgásterápia bemutatása. A gyógytorna célja, hogy a mozgás hatásainak segítségével a beteg minél hamarabb visszatérjen a mindennapi tevékenységeihez. Ez mind a hétköznapi, mind a szabadidős sporttevékenységekre értendő; a fő cél: az életminőség javítása. Módszer: A beteg állapotának és a kezelés céljának megfelelően kiválasztott gyakorlatok segítik az átmenetileg elveszített vállövi mozgástartomány teljes visszaállítását és még a nyiroködéma megelőzésében is szerepük lehet. A betegek tájékoztatása során elhangzó információk hozzásegítik őket ahhoz, hogy tisztában legyenek a mindennapokra vonatkozó feladataikkal, tevékenységi korlátaikkal, lehetőségeikkel, a betartandó szabályokkal. Eredmények: Az alkalmazott mozgásprogram és a betegtájékoztatás eredményeként a betegek műtét vagy tumor által károsított mozgásszervrendszeri státusza kedvezően változott. A nyiroködéma mobilitásában és mértékében is javulást tapasztaltunk. A betegtájékoztatás eredményként észrevettük, hogy a mammaműtött betegek már kisfokú ödéma észlelése kapcsán is jelentkeznek kezelőorvosuknál, így az idejében elkezdett nyiroködéma-terápiával jobb eredményeket érhetünk el. Ezenkívül a mozgásterápia a testi funkciók javításán túl lelki támogatást is jelent a gyógytornára járó pácienseknek, a terapeuta támogató jelen-léte, valamint a csoportos tornán való részvétel miatt, amely "támogató csoportként" is működhet. Limitációk: Az utóbbi két-három évben intézetünkben bevezetett újfajta műtéti eljárás, az onkoplasztikai műtétek szövődményeként előforduló vállövi-vállízületi mozgástartományban jelentkező mozgáspálya-csökkenésről, illetve a terápiájáról még nagyon kevés tapasztalat áll rendelkezésünkre.