Jóindulatú ízületi hypermobilitás szindróma / Csiák Gyula
Bibliogr.: p. 101-102. - Abstr. hun., eng.
In: Magyar Reumatológia. - ISSN 0139-4495. - 2016. 57. évf. 2. sz., p. 97-102. : ill.
Ízületi hypermobilitásról akkor beszélünk, ha az ízület mozgása a fiziológiás mozgáshatárokat lényegesen meghaladja. Generalizált az elváltozás, ha több ízületre is kiterjed. A nemzetközi irodalomban kétféle elnevezésével találkozunk a leggyakrabban, ezek a hypermobilitás szindróma (HMS) és a jóindulatú hypermobilitás tünetegyüttesnek fordítható benign joint hypermobility syndrome (BJHS). A szindróma jelentősen befolyásolja a fiatalok eredményességét adott sportágban. Amíg úszásban, ritmikus sportgimnasztikában előny, addig az aszimmetrikus mozgást igénylő sportágakban gyakori sérülések forrása, az eredményességet nagymértékben korlátozó tényező lehet. Az elváltozást gyakran nem ismerik fel, ezért fontos a sportolók ez irányú szűrése és gondozásba vétele. A szerző sportorvosi vizsgálatai során 1000 sportolót mért fel: 863 férfi és 137 nő között 96 HMS eset fordult elő (9,6%). A felmérést követő tanácsadás során kitér a megfelelő sportág kiválasztására, az étrendre és az életvitelre. Hyaluronsav, glukozamin, illetve kondroitin-szulfát alkalmazását és gyógytornász igénybevételét is javasolja.