A fejlődő és fejlett országokban egyaránt nagy arányban fordulnak elő a fej-nyaki régióra lokalizálódó daganatok. Az ajak- és szájüregi, valamint a gégerák kialakulásában szerepet játszik az alkohol, a dohányzás, különféle vírusok, a forró ételek-italok fogyasztása, melyek károsítják a nyálkahártyát. Emellett számos kutatás foglalkozott azon étrendi faktorokkal, amelyek kockázati tényezők a rák kialakulásában, illetve azokkal, amelyek védő hatásúak. Előbbi csoporthoz tartozik a feldolgozott és vörös húsok, a desszertek, a sütemények és a vaj nagyobb mértékű fogyasztása, illetve a folsavhiány. A nyelőcsőrák két fajtája az adenocarcinoma és a laphámsejtes carcinoma. Az adenocarcinoma Európában gyakoribb, és a dohányzás, az elhízás, a gastrooesophagealis reflux egyaránt kockázati tényezőkként szerepelnek. A laphámsejtes formánál a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a forró italok fogyasztása és a helytelen táplálkozás említhető meg rizikófaktorként. A prevenció irányában történt kutatások kimutatták, hogy az étrendben fontos a zöldségek és gyümölcsök, a hal, a tejtermékek gyakoribb fogyasztása. A változatos táplálkozás és az optimális testtömeg elérése, megtartása is említést igényel. Védő szerepe van a kávéfogyasztásnak és a folátbevitelnek. Az antioxidánsok a káros szabad gyökök megkötésére szolgálnak, szerepük itt is jelentős: kockázatcsökkentő hatást fedeztek fel a C- és az E-vitaminnál, a ß-karotinnál, a vasnál, a réznél, valamint a szelénnél. A feji-nyaki daganatok dietoterápiáját - a kezelések mellékhatásai mellett - megnehezíti maga az orális táplálékfelvétel problémás kivitelezése. Fontos a beteg étvágyának fokozása, a nyelés könnyítése, a megfelelő konzisztenciájú és hőmérsékletű ételek kínálása. Kerülni kell a csípős, savanyú, sós, erősen fűszeres ételeket. Fel kell mérni a kliens tápláltsági állapotát, meghatározni a napi energiabevitelt. A tápanyagok megfelelő arányára is hangsúlyt kell fektetni: zsír: 20-35%, szénhidrát: 45-65%, fehérje: 10-35%. A zsíroknál figyelembe kell venni, hogy a telített zsírsavak kisebb mennyiségben kerüljenek bevitelre, míg a védő hatású ómega-3-zsírsavakat tartalmazza az étrend. A fehérjebevitel kulcsfontosságú a betegség minden stádiumában. Célszerű sovány húsokból, tojásból, zsírszegény tejtermékekből, magvakból, hüvelyesekből fedezni a szükségletet. Szénhidrátforrásnak a teljes őrlésű gabonaféléket, a zöldségeket és a gyümölcsöket ajánljuk a betegnek.