A Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság becslése szerint 100 mSv sugárexpozíció a rosszindulatú daganatos megbetegedések kockázatát 0,5%-kal emeli. A lineáris nincs küszöb modell központi feltételezése az, hogy alacsony dózisú ionizáló sugárzás esetén a carcinogenesis beindítása az "egy találat akció" során, vagyis akár egy elektron által okozott egy vagy több dezoxiribonukleinsav szál törése útján is megtörténhet. Függetlenül attól, hogy milyen kis dózisról van szó, a sugárexpozíció fokozza a rosszindulatú daganat kialakulásának kockázatát. Az Egyesült Államokban végzett összes komputertomográfiás vizsgálat megközelítőleg egyharmadában egyrészt bizonyított klinikai racionalitás nélkül indikálják a vizsgálatot, azaz olyankor, amikor a nem röntgensugárt alkalmazó képalkotók ugyanolyan szenzitivitással és specificitással használhatóak lennének, másrészt feleslegesen ismétlik a vizsgálatokat. A technikai fejlesztések csökkentették a sugárterhelés veszélyérzetét, pedig annak kockázatára és kumulatív jellegére mindig gondolni kell. Az onkológiai betegek követésében az ionizáló sugárzással járó rákkockázat minimalizálása szükséges. A nem ionizáló sugárral dolgozó diagnosztikus eszközök széles körű elérhetőségére van szükség (például teljes test diffúziósúlyozott mágneses rezonanciás vizsgálat, pozitronemissziós tomográfia/mágneses rezonanciás vizsgálat).