A kardiovaszkuláris medicinában gyakran használunk kombinált készítményeket. Az összetevők kölcsönhatásainak mélyreható elemzése bonyolult összefüggésrendszert tárhat fel. Az esetek jelentős részében az ivabradin-ß-blokkoló kombinálása sem jelent egyszerűen hatásaddicionálódást. Minél kifejezettebb a szisztolés funkció károsodása, annál komplexebb az interakció és annál nagyobb terápiás értéket hordozhat. A szerző elemzi, hogy szisztolés diszfunkció fennállásakor milyen mechanizmusokkal segíti az ivabradin a ß-blokád bevezetését és feltitrálását, illetve miért és hogyan nyújthat többet e kombináció, mint a két monoterápia összessége.