18 éves férfi betegünk elektrofiziológiai vizsgálat céljából került felvételre intézetünkbe Wolf-Parkinson-White (WPW)-szindróma miatt. A preoperatív szív MRI (cMRI)-vizsgálat során a bal kamra bazális, inferoszeptális szegmentumának aszinkron mozgása igazolódott. Az elektrofiziológiai vizsgálat során sikeres jobb oldali inferoszeptális lokalizációjú járulékos köteg ablációt végeztünk sinus coronariuson (CS) keresztül. Az elbocsátást követő napon láz (max. hő 38,2 °C), mellkasi diszkomfortérzés miatt került intézetünkbe ismételt felvételre. Laborvizsgálatok infekcióra utaló eltéréseket igazoltak. Elvégzett echokardiográfia kórosat nem írt le. Sorozatban elküldött leoltásokból (hemokultúra) kórokozó nem tenyészett ki. Parenterális antiobiotikus terápia hatására C-reaktív protein (CRP) csökkenő tendenciát mutatott, leukocitózisa megszűnt. Mellkasi panaszt betegünk a továbbiakban nem jelzett. Kontroll cMRI-vizsgálat során a bal kamra bazális és középső harmad inferior szegmentumaiban akinesis igazolódott, a korábban látott aszinkrónia már nem jelentkezett. EKG-n WPW-s preexcitációs jel nem, azonban II-III-aVF-ben QR volt látható. Sürgősséggel koronarographiát végeztünk, amely során a korábban elvégzett ablációval identikus lokalizációban a ramus circumflexus (Cx) disztális szegmentuma amputálódott, retrográd homo- és hetero­kollateralisokon keresztül telődött. Tekintettel az cMRI vizsgálattal igazolt életképes miokardiumra PCI-t végeztünk 2 db felszívódó stent (bioresorbable vascular scaffold - BVS) implantációjával. Ezen esettel kívánjuk felhívni a figyelmet erre a ritka szövődményre, valamint a BVS fiatal betegcsoportban való alkalmazhatóságára is.