Somogyi Mihály 1951-ben igazolta a hypoglykaemiára bekövetkező ellenregulációs válasz jelentőségét. Az eltelt három évtizedben részletesen vizsgáltuk, hogy miért válik e válasz elégtelenné inzulinnal kezelt cukorbetegségben, elősegítve a csökkent hypoglykaemia-érzet kialakulását, ami az inzulinnal, illetve inzulin secretagog természetű gyógyszerekkel kezelteken kialakuló súlyos vércukoresések legfontosabb kockázati tényezője. Cukorbeteg és nem cukorbeteg személyeken folytatott kísérletes megfigyelések, valamint klinikai kutatások alapján kidolgoztuk a csökkent hypoglykaemia-érzet kórismézésének és kezelésének lépéseit - elsősorban 1-es típusú cukorbetegek részére -, amelyek elsajátítása segíti az önkontrollosan mért <3,0 mmol/l (54 mg/dl)-es vércukorértékek elkerülését. Az első lépés a rugalmas intenzív inzulinkezelést folytatók struktúrált edukációja vagy korábbi hasonló oktatás során szerzett ismereteik felülvizsgálata, a második állomás korszerű technológiák, pl. inzulinpumpa-kezelés vagy folyamatos szöveti cukormonitorozás megismertetése és kezelésbe építése, az utolsó lépés pedig - ha szükséges-, a szigetsejt-transzplantáció. Az érintettek egy része (az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttek mintegy 10%-a) e lépéseket követően sem képes a veszélyes vércukor esések felismerésére, részben talán, mert nem képesek az ajánlott technológiák elsajátítására, részben, mert alkalmazásuk ellenére sem járnak sikerrel. Idegi képalkotó vizsgálatok során nemcsak azon agyi régiók kóros válasza volt kimutatható, amelyek a stresszválaszban, valamint a tünetek érzékelésében érintettek, hanem azoké is, amelyek elsősorban a jutalmazásban és az örömérzésben vesznek részt. Ez arra utal, hogy a hypoglykaemia-érzet felismerésének kognitív akadályai is lehetnek. Éppen ezért vizsgáljuk a pszichológiai megközelítés lehetőségét, kognitív magatartásterápia nyújtotta segítség hatását. Előzetes eredményeink bíztatóak és új megoldási módszerként reményt keltenek e súlyos, visszatérően jelentkező orvosi probléma kezelésére.