Bevezetés: vizsgálatunk célja a hanghallás élményének megértése és leírása, valamint annak feltárása volt, hogy a hanghalló számára hogyan jelennek meg a hangok, milyen jelentést kapcsol hozzájuk, hogyan változik az én és a hang viszonya, mit jelent ebben az esetben a "felépülés", és milyen szerepe van ebben az önsegítő csoportnak. Módszer: hat félig-strukturált interjút vettünk fel, majd az interpretatív fenomenológiai analízis (IPA) módszerét választottuk az adatok elemzéséhez. Először az interjúkban megjelenő témákat összegeztük, majd ezeket értelmezve alakítottuk ki az ún. főtémákat. Vizsgálati személyek: 6 fő (3 nő, 3 férfi) valamennyien pszichés problémából felépülő hanghalló személyek. Eredmények: az interjúk főtémái képezik az eredményeket, melyek a beszámolók fontos szakaszaira vonatkoznak: a hang szerepére (első főtéma), a hang és az én relációs viszonyára (második főtéma); itt a kapcsolat aszimmetrikus és szimmetrikus voltát, majd a hang pozícióját (külső, belső) elemeztük. A harmadik és negyedik főtéma pedig az önsegítő csoport szerepére és a csoport által használt "hanghalló módszer" szerepére vonatkozott. Következtetés: az önsegítő csoport alkalmazása a klinikumban hozzájárulhat a hanghallók életminőségének javulásához.