Magyarországon az 1970-es évektől kezdve van jelen rendszeres biblioterápiás szolgáltatás és szakirodalom, s hamarosan megteremtődött az igény a szakemberképzésre is. A hagyományos magyarországi gyakorlat könyvtárszakmai alapokon pozicionálta a biblioterápiát. A biblioterápia széleskörű népszerűsítésére és a képzés beindítására tett első kísérletek Bartos Éva nevéhez kötődtek, s alapvetően a könyvtárosok ügyeként kezelték a biblioterápiát, aminek nemzetközi szinten is vannak hagyományai. Bartos publikációi kezdettől fogva a közkönyvtári és gyermekkönyvtári tájékoztatáshoz, olvasóvezetéshez, olvasóneveléshez kötötték a biblioterápiát, a könyvtárosokban látva meg azt a szakmai közönséget, amely ösztönösen jól tud bánni a könyvekkel és az emberekkel.