Az önhivatkozásokat, önidézeteket sokan a hiúság jelének tartják, és mellőznék őket a tudománymetriai elemzésekből. Valójában az önidézetek más, de nem kevésbé értékes információkkal szolgálnak a tudományos kommunikáció vizsgálatában, mint a másoktól kapott idézetek. Az önidézés gyakorlata súlyos etikai kérdéseket is felvet, amelyekre a választ a szerzők, szerkesztők, kiadók együttműködése adhatja meg.