Az etika és a szociális munka viszonyának értelmezését követően a magyar gyermekvédelemben az elmúlt években készült három kutatás főbb eredményeit ismertetjük röviden, amelyek rámutatnak a szakmai hiátusokra, a gyermekvédelem elsődleges (gyermek) és másodlagos (szülők) kliensrendszerével kapcsolatos előítéletes vélekedésekre, a szakmai mentalitásokban megjelenő értékválságra, általában a szakma válságára. Amellett érvelünk, hogy a szakmai mentalitások és bánásmódok gyakorlati működésben való változásához nagy szükség lenne a gyermekvédelemben az etikai dimenziók átgondolásának teret adni, akár egy saját etikai kódex kidolgozása és bevezetése révén. A segítő szakma aktív részese a jóléti állam átalakításának és ezzel párhuzamosan a jóléti viszonyok átrendezésének, így átgondolandó, hogy a hazai gyakorlatban korlátozottan rendelkezésre álló módszertani keret mennyire elegendő a problémák kezelésére, hogyan tudja a kliensek felszabadítását és jólétét szolgálni. Az ismertetett kutatások eredményei jelzik, hogy a fejlődés iránya egy aktivizáló, mobilizáló segítői rendszer megteremtése, amely a szakma alapértékeinek megőrzése mellett képes alkalmazkodni a társadalmi változásokhoz és reflektálni az abból eredő közpolitikai elvárásokhoz.