A veleszületett dongaláb (pes equinovarus congenitus) az alsó végtag leggyakoribb fejlődési rendellenessége, 1000-ből egy újszülött születik dongalábbal. A deformitás oka ismeretlen. Kezelése jelenleg a világon a konzervatív terápia irányába tolódott. A legelfogadottabb kezelési módszert Ignatio Ponseti dolgozta ki, és a 90-es évek végétől terjedt el világszerte. Alapvető előnye a módszernek, hogy egyszerű, olcsó és rendkívül hatékony. Típusos, idiopátiás dongaláb esetén négyféle deformitás jellemző: cavus, varus, adductus, equinus. A kezelés alapja a deformált láb biológiája és funkcionális anatómiája. Először a cavust, az előláb adductust és a sarok varus helyzetét korrigáljuk hetente váltott gipszekkel. A kezelést általában 2-4 hetes korban kezdjük. Általában öt gipsz elegendő a cavus, az adductus és a varus megfelelő korrekciójának eléréséhez. Ezután percutan Achillotomiát végzünk az equinus korrekciója céljából, majd 3 hét gipszelés következik. Az elért korrekciót éjszakai abductiós sín viselésével tartjuk meg. A kezelést a gyermek 2-4 éves koráig folytatjuk. A gyógytornász elsődleges feladata a korrekció megtartása, illetve az esetleges recidívák korai felismerése és lehetőség szerinti kezelése. Amennyiben a terápiás elveket betartjuk, típusos dongaláb esetén a kezelés a beteg egész életére erős, flexibilis és fájdalmatlan lábat eredményezhet.