Orvos és beteg között kommunikációs szempontból nyelvzavar áll fenn, amely gátat szab egymás megértésének. A daganatos betegség - fenyegető és krónikus volta miatt - kidomborítja a kommunikációs nehézségeket, felerősíti a kapcsolat jelentőségét. Minden nyelvzavar csak úgy oldható fel, ha megértjük a másik fél motivációit és helyzetét. Célunk az, hogy ennek érdekében az orvosokat hozzásegítsük a beteg, a betegséggel terhelt állapot kommunikációs szempontból lényeges jellemzőinek megismeréséhez. Mélyinterjúkat készítettünk érintett laikusokkal és szakemberekkel, hogy kirajzolódjanak a tipikus kommunikációs zavarok. Jellemzően akkor keletkezik kommunikációs vákuum, amikor a beteg - és ezáltal az orvos - számára is súlyos híreket kell közölni. A beteg számára pszichésen megterhelő a rossz hírek befogadása, az orvosnak pedig aránytalan kihívás, hogy minél kisebb lelki fájdalmat okozzon a páciensnek, miközben saját lelki tartalmaira sem áll módjában tekintettel lenni. Az orvos ezt a nehézséget csak úgy csökkentheti a kiégés veszélye nélkül, ha ismeri a pszichés jellemzőket, amelyek a befogadó felől gátat szabnak a hatékony kommunikációnak.