Statisztikai adatok azt mutatják, hogy világszerte folyamatosan emelkedik és máris rendkívül magas a valamilyen szintű szénhidrátanyagcsere-zavarban, vagy manifeszt cukorbetegségben érintettek száma. Tudjuk, hogy a cukorbetegséget meggyógyítani nem lehet, és a gyakorlat azt mutatja, hogy a betegség előrehaladtával egyre nehezebb a megfelelő cukoranyagcsere állapot elérése is. A vércukor csökkentésekor gyakran több szempontot is figyelembe kell venni. Különösen igaz ez akkor, amikor az alapbetegséghez társbetegségek, szövődmények is társulnak, vagy jelentős a betegek nem megfelelő adherenciája miatti klinikai tehetetlenség. Az alapkezelés a metformin, de sor kerülhet első szerként más csoportba tartozó hatóanyag, korai kombináció, vagy az inzulin alkalmazására is. A különféle gyógyszerek, gyógyszercsoportok hatékonyságára és alkalmazhatóságára vonatkozó adatok nem mindig egyértelműek. Egy azonban bizonyos, hogy korlátlan vércukorcsökkentő hatása egyedül az inzulin terápiának van, de ez gyakran nemkívánatos hatásokkal (főként hypoglykaemia előfordulásával és a testsúly növekedésével) járhat együtt. Az inzulin jelenleg kizárólag injekció formájában alkalmazható. Sok betegnek az injekciózással szemben averziója van, vagy az inzulinkezelés aktuálisan megoldhatatlan életvitel változtatásokat tenne szükségessé, ezért nem kevés esetben kénytelen a kezelőorvos kompromisszumot kötni és olyan gyógyszert, vagy gyógyszereket választani, amelyek bár kevésbé hatékonyak, mégis kedvezően befolyásolhatják az állapotot, esetleg egyéb vonatkozásokban előnyös tulajdonságokkal is rendelkeznek. Ezeknek a kívánalmaknak sok esetben a megfelelő körültekintéssel alkalmazott szitagliptin-metformin kombináció is megfelelhet.