A kis súlyú újszülöttekkel kapcsolatban még nem rendelkezünk elegendő információval az ideális növekedési ütemről. Az alacsony születési súly és a korai, túlzottan gyors utolérő ("catch-up") növekedés egymástól függetlenül is metabolikus szindrómára hajlamosít. A genetikai adottságok által meghatározott növekedési potenciált nemcsak a méhen belüli, hanem a posztnatális környezeti, elsősorban tápláltsági hatások jelentősen módosíthatják. Az azonos posztmenstruációs korú magzatéval megegyező növekedési ütem és testösszetétel elérése érdekében súlykategóriánként eltérő, a posztkoncepcionális és posztnatális kortól függően változó, egyénre szabott táplálási intervenciót célszerű megvalósítani. Ennek eszköze a korai agresszív parenteralis az ezzel egyidőben elkezdett, majd lehetőség szerint egyhetes korra kizárólagossá váló enteralis táplálás. Előnyben kell részesítenünk az anyatejes táplálást, amelynek az utóbetegségek vonatkozásában védő hatása van.