Felső végtagi funkcionális tesztek használata a rehabilitációban : melyiket válasszuk? / Hőgye Zsófia, Jenei Zoltán, Vekerdy-Nagy Zsuzsanna
Bibliogr.: p. 228-229. - Abstr. hun., eng.
In: Rehabilitáció. - ISSN 0866-479X. - 2016. 26. évf. 1. sz., p. 221-229. : ill.
Bevezetés: A jelenlegi magyarországi rehabilitációs gyakorlatban nincs egységes ajánlás a felső végtagi funkciók mérésére. A kéz komplex rehabilitációjában a kimeneti változók standardizált mérése mind a klinikai gyakorlat, mind a kutatás szempontjából kívánatos lenne. A rehabilitációs team valamennyi tagja részéről megmutatkozik az igény a felső végtagi funkciókárosodások minél pontosabb leírására. Célkitűzés: A közlemény célja, hogy a hazai és nemzetközi szakirodalomban megtalálható módszerek áttekintése után ismertesse azok jellemzőit, klinikai felhasználásukat, tulajdonságaikat, eligazodást nyújtva ezzel a rehabilitációval foglalkozó szakembereknek. Módszerek: Szakirodalom-feldolgozás másodlagos adatelemzéssel (tankönyvek, folyóiratok) és nemzetközi közlemények felhasználásával. A tesztek kiválasztásának kritériumai: (1) megtalálhatók lektorált adatbázisokban: Pubmed, ScienceDirect; (2) leírásuk szabadon hozzáférhető legyen; (3) pszichometriai mutatóinak vizsgálata legalább két területen megfelelő eredményt mutasson. Eredmények: 10 funkcionális tesztet ismertetünk az alábbi szempontok szerint: általános jellemzők, felhasználási terület, korosztályok, hozzáférhetőség, ár, a teszt elvégzéséhez szükséges eszközök, a vizsgálathoz szükséges idő. Az ismertetett tesztek jellemzői sok szempontból eltérnek egymástól. Találhatunk köztük betegség-, funkció- vagy életkor-specifikus vizsgálómódszereket. Amennyiben a célunk, hogy stroke-betegek állapotát mérjük fel, választhatjuk a Fugl-Meyer-, ARAT, BBT, SULCS tesztet. Ha a finommanipuláció célzott vizsgálatát kívánjuk végezni, akkor az NHPT javasolható az áttekintett tesztek közül. Gyermekekkel való munka során a QUEST és az AHA módszereket tudjuk ajánlani a vizsgált szakirodalom alapján. Következtetés: A rehabilitáció során meg kell tudnunk állapítani, hogy a vizsgálni kívánt funkciók leírására mely módszer lesz a legalkalmasabb. így tehát az ezzel foglalkozó szakemberek feladata, hogy kiválasszák a megfelelőt, amelyikkel betegük vagy egy adott populáció állapotát jellemezni szeretnék. Számos javasolható a hazai bevezetésre, a felhasználók lehetőségeitől és céljaitól függően. Az irodalmi áttekintés és az ismertetett paraméterek alapján az ARAT, BBT és a GAT használatát tartjuk leginkább alkalmasnak a felső végtagi funkciók széles körű vizsgálatára.