A metformin a 2-es típusú diabetes elsőként választandó vércukorcsökkentő gyógyszere, de alkalmazását gyakran korlátozzák gastrointestinalis mellékhatások, elsősorban a hasmenés. A szerző a biguanidok történeti áttekintése után összefoglalja hatásmechanizmusait majd elemzi a metformin okozta hasmenés jellegzetességeit, mechanizmusait. A metforminnal kezelt cukorbetegek 6x-20%-ában jelentkezik hasmenés, amely az esetek 10-50%-ában malabszorbcióval jár. Diétával nem kezelt tejcukorérzékenységben és nem kezelt coeliakiában a metformin adása kerülendő. Nem alkoholos zsírmájban a metaanaízisek nem igazolták a metformin kedvező hatását; Pancreatogen diabetesben elődeink az inzulinkezelést javasolták, utóbb a metformin előnyös hatásait és főképp rákmegelőző tulajdonságát hangsúlyozták. A metformin csökkenti a B12-vitamin ilealis felszívódását, ezért annak monitorozása és/vagy kezelése javasolt a megaloblastos anaemia és a neuropathia megelőzésére és kezelésére. Poszttranszplantációs diabetesben a metforminkezelés előretörése várható. A metformin nem fokozza a gastrointestinalis vérzések kockázatát. A cimetidin a metforminszint emelkedéséhez vezet. A metformin csökkentheti a K-vitamin-antagonisták hatását, egyes protonpumpagátlók és gliptinek csökkenhetik a metformin renalis ürülését: ezek klinikai jelentősége még nem ismert.