Orvosok kiégettségének összefüggése az egészséggel, életérzéssel, alváskörülményekkel / Németh Anikó
Bibliogr.: p. 629-630. - Abstr. hun., eng.
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2016. 157. évf. 16. sz., p. 623-630. : ill.
Bevezetés: A kiégés gyakran előforduló jelenség az egészségügyi dolgozók, így az orvosok körében is. Célkitűzés: A kiégés esetleges összefüggésének feltárása az egészséggel, pszichoszomatikus tünetekkel, életérzéssel, alváskörülményekkel. Módszer: Kvantitatív keresztmetszeti vizsgálat online kérdőívvel 186 orvos részvételével. A kiégés mérésére Pines és Aronson 21 tételből álló kérdéssorozatát alkalmazta a szerző. Az adatok típusainak megfelelően ?2-próbát, független kétmintás T- és Mann-Whitney-tesztet, korrelációanalízist végzett a szerző. A kiégés stresszorainak vizsgálata lineárisregresszió-analízissel történt. Eredmények: A kiégés mértéke negatívan korrelált az életkorral (p = 0,040; r = -0,151), az egészségügyben eltöltött évek számával (p = 0,027; r = -0,162), a pozitív jólléttel (p<0,001, r = -0,670), és pozitívan korrelált a negatív jólléttel (p<0,001; r = 0,585), az élettel való elégedettséggel (p<0,001; r = -0,532). A burnout által érintettek rosszabbnak ítélték meg egészségi állapotukat (p<0,001), gyakrabban jelentkeztek pszichoszomatikus tünetek (p<0,001), daganatos (p = 0,007), allergiás (p = 0,030), pszichiátriai (p = 0,025) megbetegedések és alvászavar. Következtetések: A kiégés a válaszadó orvosok egyharmadát érinti; a magasabb életkor és a több gyermek protektív tényezőnek bizonyult.