Kutatásunkban egészségügyi szakdolgozókat kérdeztünk meg azzal a céllal, hogy feltárjuk az egészségügyben, mint szervezetben előforduló problémaforrások mindegyikét, melyek stresszorként jelentkezhetnek a dolgozók munkavégzése során. Ezekre a tényezőkre tér ki Cooper és Davidson is a publikáci ójában (Cooper és Davidson, 1987). A dolgozókat érő stressz mértékét egy előzetes interjún alapuló, a mintára specifikusan magunk által kialakított kérdőívvel mértük, mely nyitott itemeket is tartalmaz a stressztényezők, az ezekkel való sikeres megküzdés lehetséges módjainak és az egészségügyi intézmények által szükséges megelőz ő lépések feltárására. Jelen tanulmányban az előzetes interjúk és a nyitott itemekre adott válaszok alapján összegezzük az egészségügyi szakdolgozókat érintő stresszforrásokat és az elkerülésük érdekében hozható preventív szervezeti változtatásokat. A nyílt kérdések válaszai alapján a stressz okozta tünetek közül első helyen szerepel az ingerlékenység, a fejfájás, szívpanaszok és az alvászavar. A megküzdés módjai között a sport a legpreferáltabb, melyet a problémák másokkal történő megosztása és a kirándulás követ. Jelen tanulmányban kitérünk a dolgozók elégedettségét növelő tényezők meghatározására is. Az elégedettséget a higiénés és motivátor tényezők egyaránt meghatározzák, összhangban Herzberg kéttényezős elméletével (Maslow, 1954, 1966, idézi Klein, 2012), hiszen a stresszre vonatkozó nyílt itemek elemzésénél azt az eredményt kaptuk, hogy a méltányos fizetés, megbecsülés, szakmai elismerés csökkentheti a munkahelyi elégedetlenséget. A megkérdezett dolgozók úgy érzik, hogy a stressz csökkentése és a dolgozók elégedettségének növelése érdekében a munkahely is tehetne intézkedéseket, bár ezek megvalósításának akadálya elsősorban a megfelelő gazdasági háttér hiányában keresendő. A felmerülő problémák kezelése sürgető intézkedéseket igényelne, mielőtt az e gészségügyi ellátó rendszer működésének romlása még nagyobb terhet ró a munkavállalókra és a betegekre egyaránt.