Légúti gyulladás esetén a leghatásosabb és leghatékonyabb gyulladáscsökkentő terápia továbbra is glükokortikoszteroidokkal érhető el. A fenntartó kezelés során alapvetően különböző inhalációs eszközökkel történhet a gyógyszer bevitele, és hála az intenzív kutatásoknak, számos hatóanyag áll rendelkezésünkre. A gyógyítói tevékenység hatékonyságát befolyásolja az inhalációs eszközök jellege (szárazpor inhalátor, adagolószelepes aeroszol, gépi porlasztó), minősége, de elsősorban az, hogy a beteg képes-e használni egyáltalán az adott eszközt és milyen hatásfokkal teszi mindezt. Napjainkban elég sokféle belégző eszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy személyre szabottan lehessen kiválasztani közülük a megfelelőt. Az ínhalációs glükokortikoszteroidok (ICS) esetén hasonló módon több, kiváló molekula érhető el, amelyekkel kivétel nélkül el lehet érni a terápiás célokat. Ugyanakkor több olyan eltérés is található az ICS-ek között, ami alapvetően meghatározhatja, hogy egy adott esetben melyik gyógyszerre essen a választás, vagyis itt is lehetőség nyílik az egyénre, állapotra szabott terápia beállítására. Az ajánlások ettől függetlenül összevontan tartalmazzák a hatóanyagcsoportot, a molekulák között különbséget nem téve. Ez érthető, hiszen egy ajánlásnak koncentráltan kell tartalmaznia a szükséges információkat, azonban a mindennapi gyakorlat során mégis szükséges annak ismerete, melyek azok, a sokszor finom eltérések, melyek befolyásolhatják a terápiás kombinációk beállítását. Jelen cikkben ezen utóbbi szempont alapján szeretnénk röviden összefoglalni a legfontosabb irodalmi adatokat.