Célkitűzés: A vizelettartási rendellenességek ellátása napjaink egyik "forró" pontja mind az urológia, mind a nőgyógyászat keretein belül. Az utóbbi 20 évben számtalan új eljárás került bevezetésre, mellyel a betegségcsoport gyógyítása szinte teljesnek vehető. A téma további fontosságát az adja, hogy Magyarországon összesen körülbelül 400 000-500 000 embert érint. Vizsgálatunk során gáti ultrahang mint objektív vizsgálati módszer bevezetésével azt vizsgáltuk, hogy a gátizomtornában részesített, korábban tiszta stresszinkontinenciában szenvedő nők milyen mértékű javulást értek el kezelésük során. Anyag és módszer: A tizenkét héten át tartó tornán 15 tiszta stresszinkontinenciában szenvedő nőbeteg vett részt. A résztvevőkkel a Gaudenz-féle kérdőív egy módosított változatát töltettük ki. Vizsgálati eljárásként a vizeletstop módszerét, valamint a Bonney-féle köhögtetéses tesztet alkalmaztuk, továbbá objektív módszernek az introitus ultrahang-vizsgálatot választottuk. Eredmények: A betegek szubjektív értékelése alapján a rendszeres gátizomtorna csökkentette inkontinens panaszaikat, és a mozgásterápia javított életminőségükön. Az összes vizsgált beteg panasza enyhült, ritkábban tapasztaltak vizeletelcseppenést. Ultrahangvizsgálattal a hólyagnyak funkciójában szignifikáns javulást észleltünk. Megbeszélés: Vizsgálatunk alapján kimondható, hogy a gátizomtorna egy lehetséges kezelési mód az enyhe vagy középsúlyos stressz jellegű inkontinencia terápiájában, és a kezelés hatásossága több összetevőtől is függ (például a páciensek motiváltsága, állapotuk súlyossága, illetve rizikófaktorok jelenléte).