Bevezetés: A gyermekkorban végzett húgyhólyag-megnagyobbítás (augmentáció) műtéttel összefüggésbe hozható szövődményei közül a malignus elfajulás a legkevésbé ismert. Emberben a tumorgenezis - számos ok miatt - csak nehezen vizsgálható. A szövettani változások tanulmányozására a patkány az egyik legalkalmasabb állatmodell. A szerzők egy erre a célra kidolgozott patkánymodell segítségével vizsgálták hosszútávon az ileocystoplasticát követő szövettani elváltozásokat. Anyag és módszerek: A szerzők 45 fiatal (3-5 hónapos), hím Wistar-patkányban végeztek műtétet (30 ileocystoplastica, 15 álműtét). Az állatokat 12, 18 és 24 hónapig követték nyomon. Az augmentált hólyag preparátumokat HE festett metszeteken vizsgálták. Eredmények: A ileocystoplasticán átesett állatok 60%-a (18/30) élte túl a tervezett nyomonkövetési időt. Az elhullások okai többek között érnyél-elégtelenség, urethra elzáródás, mechanikus ileus, anasztomózis-elégtelenség és infekció voltak. Tizenkét hónappal a műtét után két patkányban hólyagkövet, egyben közülük laphám-metapláziát találtak. Huszonnégy hónappal az augmentáció után egy állatban polyposus elváltozást, két állatban a bélnyálkahártya-hipertrófiás megvastagodását figyelték meg, amelyek szövettanilag hipertrófiás urotheliumnak és urotheliális karcinómának bizonyultak. Általános megfigyelés volt, hogy az idővel arányosan az ileum nyálkahártyáját egyre nagyobb mértékben váltotta fel urothelium. Az áloperált csoportban elhullás, makro-, vagy mikroszkópos elváltozás nem volt megfigyelhető. Következtetések: A megfigyelt szövettani változások alapján idővel a vékonybél hámjának urotheliális transzformációja következik be, amelyben mind a vizelet konstans jelenléte, mind az urothelium közelsége egyaránt szerepet játszhat.