A XX. században a szülészeti ellátás intézményesítése nem jelentette az otthon szülések megszűnését, bár a tervezett intézeten kívüli szülések aránya minimálisra csökkent. A szerzők áttekintik a magyarországi bábák helyzetének átalakulását, az otthon szülés helyzetét. A magyar kormány 2011-ben törvényileg szabályozta a kórházon kívüli szülészeti ellátást, majd 2014. július 1-jétől lehetővé tette a szülésznői várandósgondozást, ami előrelépést jelent a bábai modell kialakulása felé. A tanulmányban a szerzők bemutatják öt nyugati kutatás eredményeit, amelyek az otthon szülés biztonságosságának kérdésével foglalkoznak. Egy közelmúltban publikált tanulmányt is feldolgoznak, amelyben a kórházi beszállításokat több szempontból is elemezték. Végül megvizsgálják három magyar bábapraxis statisztikai adatait. Megállapítják, hogy az alacsony esetszámú hazai adatok ellenére a beszállítások aránya hasonló a külföldi tanulmányok adatsoraihoz. A kutatási eredmények és a gyakorlati tapasztalatok áttekintésével arra a következtetésre jutnak, hogy a résztvevők közötti tiszteletteljes kommunikáció és a családok felkészítése az esetleges kórházi transzportra lehet az alapja a zökkenőmentes ellátásnak.