Semmelweis életművének kutatása az 1870-es években indult el, amikor Fleischer József, a Rókus Kórház főorvosa, munkatársait, Beretzky Endrét és Libermann Mórt európai tanulmányútra küldte a szülészeti osztályok higiéniás viszonyainak felmérésére. A hatás döbbenetes volt, hiszen a név említése nélkül megvalósították Semmelweis tanait. Alfred Hegar néhány év múlva - elsősorban budapesti források alapján - megjelentette Semmelweis életművét elemző munkáját, amire "válasz"-ként készült el Bruck Jakab munkája - különben a legtökéletesebb Semmelweis életmű elemzés -, 1881-ben magyarul, majd 1885-ben németül is. E két munka volt az első két kitűnő írás, amire a téma iránt érdeklődők hivatkoztak. A következő két mű - a századfordulón - Schürer von Waldheim és Győry Tibor kutatásai nyomán jelent meg, elsősorban Semmelweis életútját, munkásságának lényegét és hatásait vizsgálták. A későbbiekben a Semmelweis-kutatás középpontjába a nagy magyar orvos halálának körülményei, a publikált boncjegyzőkönyveinek ellentmondásai kerültek. Az orvosi szakirodalomban mindig jelenlevő Semmelweis-közlemények közül Zoltán Imre - Gortvay György: Semmelweis élete és munkássága /1965/ és Benedek István Semmelweis - magyarul és németül - kötetei emelkednek ki.