Bevezetés: Szerzők a vese angiomyolipomáinak kezelését vizsgálták intézetükben. Betegek és módszerek: 2000.01.01 és 2015.01.01. között összesen 1272 betegben végeztek műtéti beavatkozást vesedaganat vagy angiomyolipoma gyanúja miatt. Ezek közül a szövettan 42 alkalommal (3,3%) igazolt angiomyolipomát. A benignus vesetumorok 30,2%-a volt angiomyolipoma. A betegek átlagos életkora 51+-13 év. Közöttük 34 nő (81%) és 8 férfi (19%) volt. A műtét előtti kivizsgálás során rutinszerűen hasi ultrahang, majd ezt követően CT-vizsgálat történt. Az angiomyolipomák esetében radikális nephrectomia 26, míg reszekció 16 alkalommal történt. Eredmények: Az eltávolított angiomyolipomák átlagos nagysága 55+-48 mm (10-280 mm között változott). Közülük 20 alkalommal 4 cm-nél kisebb, és a 22 esetben 4 cm-nél nagyobb volt az elváltozás. Az angiomyolipomák mérete nem különbözött szignifikánsan a malignus (p=0,8) és a többi benignus vesetumorétól (p=0,3). Következtetések: Összegzésül elmondható, hogy angiomyolipomák incidenciája viszonylag alacsony, de a jóindulatú vesedaganatok jelentős részét alkotják. Az esetek többségében az angiomyolipomák a képalkotó vizsgálatokkal jól elkülöníthetőek az egyéb benignus és a malignus vesetumoroktól. Azokban az esetekben, amikor ez nem egyértelmű, vagy az angiomyolipoma nagy és/vagy tüneteket okoz, úgy kezelésük szükséges.