A pilóta nélküli légijárművek rendszerbe állítása a Légierő harcászati és stratégiai alkalmazásának új irányait jelöli ki a XXI. században, valamint új korai előrejelző-kárfelmérő képességek kialakítását teszi lehetővé a katasztrófavédelemben. A hagyományostól eltérő alkalmazások ugyanakkor új repülésbiztonsági kockázatokat is felvetnek mind a "pilóta" (a távirányítású eszközt kezelő operátor), mind a szállított hasznos teher, a sérült katona szempontjából. A pilóta által vezetett repülőgépek légi kiürítő képessége, az egészségügyi szakszemélyzet és a felhasznált egészségügyi szakanyagok minőségi követelmény rendszere standardizált, de sokba kerül. Alternatívaként a NATO Tudományos Technológiai Ügynökség tanulmányozza a pilóta nélküli légijárművek alkalmazhatóságát a légi egészségügyi kiürítés bizonyos fázisaiban, korlátozott kapacitás igény esetén olyan esetekben, amikor az állapot stabilizálás és gyorsaság az elsődleges szempont. Ennek indikációit, lehetőségeit tekintjük át, elsősorban a technikai részletek ismertetésével. Ugyanakkor hangsúlyozzuk az UAV operátor egészségügyi repülőorvosi minősítésének szükségességét és kiképzettségét, az elvárt kompetencia szint jelentőségétis. UAV műveletek során ugyanis a műveleti célok eléréshez szükséges elvárt mentális teljesítmény, érzékszervi teljesítőképesség szükségessé teszi az adott beosztásra jelentkező operátorok megfelelő egészségügyi alkalmassági vizsgálatát, szelekciós kritériumok meghatározását.