A szerzők a transhiatalis műtétek két új, az irodalomban még nem közölt indikációját ismertetik. Recidív bronchuscarcinoma miatti bal oldali pulmonectomiát követő, jobb oldali spontán nyelőcsőrupturában laparotomiás transhiatalis megoldást végeztek. A 2,5 cm-es repedést a szalagokkal lehúzott nyelőcsövön, a mediastinumban, csomós Vicryl-öltésekkel zárták és cseplesszel borították. A műtétet jobb mellűri és mediastinalis drénezéssel, gastro- és jejunostomiával fejezték be. A második műtét során alsó-hátsó mediastinalis tumort (8×5 cm), incarcerált masszív hiatusherniát, megrövidült nyelőcsövet és a mediastinumba penetráló kisgörbületi ulcust oldottak meg. Az időskor és rossz légzésfunkció miatt, laparotomiát követően, a kiszélesített hiatuson át, első lépésben a környezetével szívósan összetapadt hiatussérvet és a megrövidült, perioesophagitises nyelőcsövet tették szabaddá. Ez után a hátsó mediastinumban, a gerincoszlop mellett magasra terjedő, kisgörbületről kiinduló, ökölnyi, jól kapszulált képletet kifejtették, reszekálták. A kisgörbületi ulcust kimetszették, suturázták. A műtétet Toupet szerinti fundoplicatióval fejezték be. A transhiatalis feltárás alkalmazását szélsőséges mediastinalis és nyelőcsőfolyamatokban vélik megfontolandónak.