Bevezetés: A Figyelemhiányos Hiperaktív Zavar (ADHD) az egyik leggyakrabban diagnosztizált gyerekpszichiátriai betegség, amely 30-50%-ban fennmarad felnőttkorban is. Korábbi vizsgálatok igazolták, hogy a betegségben a végrehajtó funkciók is érintettek, melyek egyik alkotóeleme a kognitív rugalmasság, mely alatt a gondolkodás menetének változtatási képességét értjük, vizsgálatához feladatváltásos paradigmákat alkalmazhatunk. Bár a kognitív rugalmassági teszteken mutatott gyenge teljesítmény az ADHD bizonyított jellemzője, a teljesítmény-romlás neurobiológiai alapjai csak részben ismertek. Célkitűzés: Szisztematikus áttekintésünk célja a kognitív rugalmasság neurobiológiai alapjainak vizsgálata ADHD-ban, különös tekintettel a funkcionális MRI (fMRI) és elektrofiziológiai (elektroenkefalográf, EEG) korrelátumokra. Módszer: Keresést végeztünk a MEDLINE, a Pubmed és a PsychINFO adatbázisaiban a következő kulcsszavakkal: ?ADHD?, ?cognitive flexibility?, ?set shifting?, ?task switching?, ?EEG? és ?fMRI?. Eredmények: Az fMRI eredmények alapján a prefrontális, a parietális lebeny egyes részein, valamint a törzsdúcokban az egészséges kontrollokhoz képest csökkent aktiváció figyelhető meg feladatváltásos helyzetben. Két vizsgálatban azonban az ADHD-s betegeknél nem csak aktiváció csökkenést, hanem aktiváció növekedést is megfigyeltek a temporális lebeny egyes részein, valamint az anterior cinguláris kéregben. Magneto-enkefalográffal végzett vizsgálatban az egészséges személyeknél tapasztalható medio-temporális lebeny aktivitás növekedése helyett az ADHD-s betegeknél a superior temporális gyrus és a bal inferior parietális lebeny területén volt növekedés megfigyelhető. Következtetések: Áttekintésünk alapján az ADHD-s betegek esetében a kognitiv flexibilitásban szerepet játszó agyterületeken, az egészséges kontrollokhoz képest csökkent aktiváció figyelhető meg. A temporális lebeny aktivációs mintázatának térbeli és aktivációs mértékbeli eltérése alapján feltételezhető, hogy az ADHD-s betegek a váltásos helyzet okozta konfliktus feloldására más agyi területekre támaszkodnak, mint az egészséges személyek. Ennek bizonyítása azonban további vizsgálatokat igényelne.