A benignus és malignus pajzsmirigybetegségek radiojódkezelését körülbelül 70 éve vezették be, mindemellett a kezelés az indikáció, a dózis és az eljárás tekintetében a konszenzus hiányával jellemezhető. Az összefoglaló foglalkozik az immunogén hyperthyreosis kezelésének eredményeivel, beleértve az endokrin orbitopathia problémáját. Tárgyalja a toxikus és nem toxikus multinodularis strúma radiojódkezelését, hangsúlyozva a jódfelvétel növelésének jelentőségét. Ebben a vonatkozásban a rekombináns humán tireotropin alkalmazását szükséges említeni. A pajzsmirigyrák kezelési protokollja is változott, a kis kockázatú betegeken a kezelés ineffektív, szükségtelen. Több figyelmet érdemel a radiojód carcinogen hatása. Számos említett probléma jól megtervezett, prospektív tanulmányokat igényel, hogy az alapvető problémák tisztázódjanak. A szerző hangsúlyozza: a radiojódterápia megválasztásánál a még megfelelően hatékony, legalacsonyabb dózisra kell törekedni.