A kutatás alapján egyértelművé vált a mezoszintű társadalmi probléma azonosítása, mivel az érintettek körében éles ellentétek húzódnak meg a védőnői méhnyakszűrő programmal kapcsolatban. A kisebb hajlandóságot mutató védőnők részvételének megnyerésére fontos lenne a program részleteinek és kivitelezésének körültekintőbb és alaposabb átgondolása. A kutatás eredményei alapján megfontolás tárgyát képezné a nem túlságosan hatékonynak bizonyult módszerek figyelmesen átgondolt megváltoztatása, illetve továbbfejlesztése, hogy a védőnők attitűdje a méhnyakszűrés végzésével kapcsolatosan egységesen pozitív képet mutasson. A program egy úttörő jellegű kezdeményezés, mely a védőnők aktív tevékenységére épül. A védőnők végzettségük és munkavégzési terület alapján rátermettek és képesek a szűrés végzésére, azonban a megfelelő arányú átszűrtség eléréséhez nélkülözhetetlen a munkafeltételek biztosítása (megfelelő eszközök, a védőnői méhnyakszűrés munkával arányos anyagi kompenzáció, a prevenció területén együttműködés az egészségügyi ellátórendszer többi szereplőjével). A kutatás ugyan feltételezte, hogy a védőnők képesek a szűrendő nők elérésére, megszólítására, szűrésre ösztönzésére, de a vizsgálatból kirajzolódik, hogy munkaidejükből és leterheltségükből adódóan ezt a tevékenységet nem tudják kellő hatékonysággal ellátni. A kutatás során egyes védőnői csoportok motiváltságának csökkenése tapasztalható, ami a nem megfelelő infrastruktúra, "tárgyi eszköztelenség" eredményének tudható be. Jelenleg a városokban nagyobb arányú a védőnői méhnyakszűrések aránya, viszont nagyobb az igény a falvakban történő szűrésekre, melyhez a védőnők partnerként jelennek meg a rendszerben.