A társadalmi öregedés, vagyis az idős népesség arányának emelkedése és a fiatal népesség arányának csökkenése, a fejlődő országok egyik legmeghatározóbb demográfiai folyamata a 21. században. A kérdéskört tárgyaló legújabb szakirodalom arra hívja föl a figyelmet, hogy a hagyományos demográfiai mutatószámok (mint például az idősek aránya a népességen belül vagy az időskori függőségi hányados) kizárólag a népesség koreloszlásának változásával kalkulálnak; és emiatt nem mutatják be kellően a társadalmi öregedés mértékét, sebességét, társadalmi és gazdasági következményeit. A hagyományos számítások nem veszik kellően figyelembe a halandóság és az egészségi állapot javulását; a kor és a foglalkoztatás kapcsolatát, vagy a jövedelemtermelés és fogyasztás korszerkezetének változását, amelyek mind befolyással vannak az idősödés következményeire. Továbbá a klasszikus indikátorok az idősödés társas elemeivel sem számolnak. Tanulmányomban azokat az alternatív megközelítéseket ismertetem, melyek ezekre a problémákra válaszul születtek; és bemutatom, hogy a különböző alternatív indikátorok a 2010 és 2050 közötti időszakra kisebb mértékű változásokat jeleznek előre, mint a hagyományos demográfiai mutatók.