A műtéti kezelés sikere számos nem sebészi tényezőtől is függ. Különösen igaz ez egy olyan vulnerábilis betegcsoportban, mint a csípőtáji törés miatt kezelt betegeink. Közismert, hogy a betegek tápláltsági állapota is meghatározó az immunrendszeri működés, sebgyógyulás, mobilizálhatóság szempontjából, ezért tartottuk fontosnak, hogy megvizsgáljuk, milyen tápláltsági állapotban kerülnek intézetünkbe a csípőtáji törést elszenvedő betegek, és mit tudunk tenni értük a perioperatív szakban. A vizsgálati időszakban intézetünkbe felvett betegek között validált, kérdőíves felméréssel és a biometriai adatok felvételével becsültük meg a tápláltsági rizikót. Az alultáplált betegeknek magas fehérjetartalmú, orális ivótápszerrel egészítettük ki a kórházi táplálását. Felmérésünk alapján a vizsgált 125 sérült 67%-a volt magas alultápláltsági rizikójú, míg mindössze 12%-a bizonyult tápláltsági szempontból kockázatmentesnek. Az ivótápszeres kiegészítés kivitelezhető volt, a betegek és az ápolószemélyzet jól fogadták, bár használata a vizsgálati időszakban még nem volt teljes körű. Vizsgálatunk célja felhívni a figyelmet arra, hogy hazánkban a csípőtáji törés miatt felvett betegek között igen gyakori a malnutríció, így ezeket a betegeket szűrni kell, és amenynyiben indokolt, meg kell kezdeni a kórházi étrend tápszeres kiegészítését.