Semmelweis felfedezésének, a klórvizes aszepszisnek bevezetését kísérő interakciós zavarok kapcsán felmerült a nagy tudós esetleges mentális betegségének lehetősége. Célkitűzés: A rendelkezésre álló történeti adatok alapján megállapítani, hogy befolyásolhatta-e mentális zavar Semmelweis felfedezését a DSM-5. szerint, illetve állapota a mai viszonyok között mennyire lenne kezelhető és kezelendő. A történeti adatokat objektivitás szerinti rangsorolást követően időrendi sorrendbe állítottam, és a DSM-5. diagnosztikai kritériumaival vetettem egybe. A Recent Life Changes Questionnaire (RLCQ) segítségével szintén csoportosítottam a Semmelweis életében stresszhatást előidéző életeseményeket. Semmelweis alapszemélyisége szélsőséges hangulati ingadozásokra hajló, impulzív, perfekcionista vonásokat mutat. Nem-specifikus személyiségzavar, bipoláris affektív zavar, trauma és stressz okozta zavar és specifikus fóbia (írásfóbia) felvethető, de egyik sem bizonyítható teljességgel. 1860-tól személyiségváltozással és kognitív beszűküléssel járó frontotemporális neurokognitív zavarban szenvedhetett, valószínűleg neuroszifilisz miatt. 1865. nyarán alapbetegsége fulmináns előretörése miatt elmegyógyintézetbe került, ahol a rossz minőségű kezelés következtében hamar halálhoz vezető szepszis és delírium következett be. A kórtörténeti rekonstrukció erősíti a neuroszifilisz lehetőségét, és kizárja az egyéb organikus zavarokat. A bipoláris affektív zavar, stressz okozta zavar és a fóbia a DSM-5. alapján felvethető, de nem bizonyított. A mai lehetőségek között leginkább az asszertív tréning segíthetné a felfedezés érvényre juttatását. A vizsgálatnak számos komoly korlátozása van, melyeket újabb kutatások csökkenthetnek.