A civilizációs betegségek részeként a 2-es típusú cukorbaj rohamos terjedése hatalmas népegészségügyi kihívást jelent mind a fejlett, mind a fejlődő országokban. Magyarországon a tudott diabetes mellitus gyakorisága 8% körüli, a hatvan év feletti lakosság kb. 20%-a cukorbeteg. A terápiás ajánlások az életmódváltás, a diéta, az elhízott betegek testsúlycsökkentése mellett elsőként a metformin kezelést ajánlják. Ennek elégtelensége, illetve ellenjavallata esetén azonban számos más, eltérő hatásmechanizmusú gyógyszer áll rendelkezésre, a metformin kiegészítéseként. Az, hogy melyik készítményre esik a választás, több tényezőtől függ. A beteg életkora, társbetegségei, a diabétesz szövődmények megléte, a beteg szociális helyzete és számos más faktor figyelembevételével személyre szabott terápiás célokat tűzhetünk ki, amelyek eléréséhez figyelembe kell venni az utóbbi időben előtérbe kerülő olyan szempontokat, mint a kardiovaszkuláris biztonság kérdése, a hypoglykaemia kerülése, a bétasejt-kímélet, a fogyás, illetve a testsúlynövekedés kerülése. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a 2-es típusú cukorbetegeink túlnyomó része túlsúlyos vagy elhízott. Napjainkban a leginkább hypoglykaemiát okozó szulfonilurea alapú kezelést leváltották az inkretintengelyen ható szerek (DPP4-gátlók és GLP1-mimetikumok), valamint legújabban a vesén keresztüli támadásponton ható, SGLT2-gátlók. Ez utóbbi hatástani csoport első képviselője a dapagliflozin. Dapagliflozin kezelés mellett a betegek - a renalis glükózuria révén - naponta akár 70 gramm glükóztól szabadulhatnak meg, ami egy év alatt több mint 25 kg glükózt jelent! Ebből adódik a gyógyszer testsúlyra gyakorolt kedvező hatása. A csökkenő glükotoxicitás és glikémiás teher csökkentése úgy valósul meg - ellentétben a többi antidiabetikummal -, hogy a feleslegben lévő glükóz nem beépül a sejtekbe, hanem távozik a szervezetből. Az SGLT2-gátlók ezen egyedi, inzulintól független hatása teszi lehetővé azok széles körű kombinációs alkalmazását.