A közelmúltban végzett európai multicentrikus klinikai vizsgálatok alapján javasolták a szelénkezelést enyhe és középsúlyos endokrin orbitopathiában. Ezeknek a vizsgálatoknak a gyenge pontja az volt, hogy hiányoztak a kiegészítő laboratóriumi tesztek és a szelénszintek mérése. Szerzők jelen vizsgálatukba 11 nőt (életkor: 31-79 év) vontak be, akikben Graves-Basedow-kór talaján kialakult enyhe vagy középsúlyos fokú orbitopathiát észleltek A betegek jelentkezésekor és a szelénpótlás megkezdése után 1, 6, és 12 hónappal rögzítették az orbita státuszát a klinikai aktivitási pontszám szerint. Meghatározták a TSH, a perifériás pajzsmirigy-hormonok és a TSH-receptor elleni antitestek titerét. A betegek szelén-metionint (200 mikrog/nap) és a pajzsmirigy aktuális állapotától függő dózisú thiamazol- (10-20 mikrog/nap), ill. levotiroxin-nátrium- (átlagosan 66,5 mikrog/nap) kezelést kaptak A szelénpótlás megkezdése előtt és a kezelés után 1, 6, és 12 hónappal a szérum szelénkoncentrációjának meghatározása atomabszorpciós spektrometriával történt. Az aktivitási pontszám tíz betegben már az első 6 hónap után jelentősen javult, egy betegben nem tapasztaltak változást A szelénpótlás megkezdése előtt a betegek szérumának átlagos szelénkoncentrációja 75,08 +- 11,55 mikrog/l volt, majd 6 hónappal később 84,21 f 6,76 mikrog/l (p 40,05),12 hónappal később 88,9 +- 7,56 ,ug/l (p <0,001). A kezelésre nem reagáló beteg savójában a szelénszint nem érte el a terápiás szintet A megfigyelt időszakban a TSH-receptor elleni antitest értékek szignifikáns mértékben csökkentek (p <0,05). Hazánkban először alkalmaztak a szerzők szelénkezelést és szelénmérést egyidejűleg orbitopathiában szenvedő betegekben. Mivel az eredményesség szempontjából meghatározó a szelén szintje a vérben, ezért ennek rendszeres kontrollját javasoljál. A szerzők mellékhatást nem figyeltek meg.