A rosszindulatú daganatban szenvedő betegek agyi áttétei a betegség több szervre való terjedését jelezhetik, vagy neurológiai károsodáshoz vezethetnek, amennyiben helyileg kezeletlenek maradnak, továbbá kedvezőtlen túléléssel és magas morbiditással társulnak. Összehasonlítva a szervezet egyéb területein kialakuló áttétekkel, az agyi metasztázisok egyedülálló biológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek nagyfokú rezisztenciát biztosítanak a szisztémás kezelésekkel szemben. Ezt a jelenséget a vér-agy-gátnak tulajdonítják, amelyen a kemoterápiás szerek nem képesek átjutni. Újabb tanulmányok cáfolják ezt a feltevést azáltal, hogy egyéb lehetséges támadható mechanizmusokat tárnak fel. Az agyi metasztázisok megismerésében tett újabb előrelépéseket hasznosító kezelési módok még korai fejlesztési stádiumban vannak. Biztató, hogy néhány véletlenszerűen felfedezett molekuláris támadáspontú szer már hatékony egyes tumorokra és a tumorokkal járó agyödémákra. Eközben a hagyományos kezelési módok, mint a sebészeti eljárások és a sugárkezelés, ismételten új, finomabb szintre léptek, bár némileg háttérbe szorultak a mágneses rezonancia (MR) -vezérelt lézer interstitialis termikus terápia mellett, amely egy minimálisan invazív neuroablatív technika. A láthatáron lévő MR-vezérelt fókuszált ultrahang sebészet hasonlóképpen érdekes eljárás. Még a további előrelépések hiányában is, a helyileg alkalmazott kezelés gyakran modern technikákkal történik. A drámai előrelépések valószínűleg kifinomult megközelítést igényelnek, amely számol a központi idegrendszerben kialakuló metasztázisok mikrokörnyezetének speciális hatásaival.