Szénhidrátanyagcsere-zavar, illetve ennek leggyakoribb formája, az inzulinrezisztencia (IR), valamint az ehhez sokszor társuló PCOS (polycystás ovarium szindróma) esetén jelentős probléma a teherbe esési nehezítettség, a gyakori vetélés, a meddőség. 1178 szénhidrátanyagcsere-eltérést mutató, fogamzóképes korú nőbeteg esetének feldolgozásából kitűnik, hogy 40%-uknál tapasztalható rendszeres menstruációs cikluszavar. 480 inzulintúlsúllyal küzdő terhes nőbeteg 25%-a legalább egyszer életében átesett valamilyen asszisztált reprodukciós eljáráson. Az inzulinrezisztenciával küzdő nőbetegek 42%-ának halt el terhessége, ebből 26%-nak egy, 12%-nak két alkalommal. Célunk az volt, hogy felmérjük a komplex és személyre szabott kezelés hatékonyságát szénhidrátanyagcsere-zavarral küzdő betegeknél, különösen olyanoknál, akik gyermekáldásra várnak. A személyre szabott kezelés négy pilléren nyugodott: (1) Megfelelő szénhidrát- és kalóriatartalmú, kiegyensúlyozott étrend. (2) Testtömegindexhez (BMI) és testösszetételhez igazított testedzés. (3) Szükség esetén gyógyszeres kezelés. (4) Lelki vezetés. A kezelés során kitűzött cél a 20 és 24 közötti BMI elérése mellett a testösszetétel optimalizálása, a szénhidrátanyagcsere-zavar javítása volt. Az alkalmazott komplex és személyre szabott kezelésnek köszönhetően a 224 nőbeteg 71 %-a lett várandós. Az étrendi oktatás kiemelkedően fontos szerepét az is alátámasztja, hogy azok a betegek, akik részt vettek ilyenen, 90%-os eséllyel estek később teherbe, míg azok között, akik nem, az esély 68% volt komplex kezelés mellett. A teherbe esési arányok életkori eloszlás szerint különböztek: 35 éves korig 75%, majd csökkenő tendenciát mutatva 40 éves kor felett 43% volt. A várandósság alatt folytatott komplex és személyre szabott kezelés mellett GDM (gesztációs diabetes mellitus) a terhességek 39%-ában jelentkezett, míg a korábban PCOS-sel diagnosztizált kismamák között 36%-ban. Az újszülöttek átlagos testsúlya 3321 gramm volt. A szénhidrátanyagcsere-zavar kezelése során kiemelkedően fontos a komplex és személyre szabott kezelés, ezek közül is kiemelkedő az életmódi tényezők szerepe, melyek alapfeltétele a szoros utánkövetés és a visszacsatolásokon alapuló együttműködés.