Bevezetés/Célkitűzés: A fájdalom mértékének felmérése és kutatása céljából betegek és ápolók értékelték a posztoperatív fájdalmat numerikus skálán az adatok összehasonlítása céljából. Megtörtént az életkor és a BMI értékek kapcsolatának értékelése, a BMI-hez társuló opiát igény ellenőrzése. Célunk felmérni, hogy az ápolók, alul értékelik-e betegeik fájdalmát, valamint kimutatni a multimodális fájdalomcsillapítás előnyeit, a vele járó opiát igényt. Anyag és Módszerek: 2013. november 1. és december 15. közötti vizsgálatba a műtéten átesett betegek (40 fő) kerültek. A PTE Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika intenzív osztályán folyt az adatok gyűjtése. Statisztikai számításainkat Microsoft Excel 2007 segítségével végeztük. Az elemzés során abszolút- és relatív gyakoriságot, átlagot, szórást, 2 mintás t-próbát és Khi-négyzet próbát, korrelációt, lineáris regressziót végeztünk, melyet 95%-os valószínűség mellett tekintettünk szignifikánsnak (p<0,05). Az eredményeket átlag megbízhatósági tartománnyal prezentáltuk. Eredmények: Az ápolók alulértékelték betegeik fájdalmát (p=0,011). A betegek szisztolés-diasztolés vérnyomása valamint pulzusszáma között szoros, folyamatos kapcsolatot kimutatni nem tudtunk (p>0,05). Az életkor és betegek BMI értéke közt összefüggés nem volt (p=0,134), a túlsúlyos vizsgált populáció esetében az opiát igény nem volt emelkedett (p=0,62). A nyitott műtétekhez nem társult fokozottabb fájdalom, az adekvát fájdalomcsillapítás miatt (p> 0,05). Megerősítést nyert a multimodális terápia előnye is a fájdalomcsillapításban, amely nem járt az opiát igény csökkenésével (p=0,807). Következtetések: Feltétlen szükséges az ápolók továbbképzéseken való részvételének szorgalmazása és támogatása, valamint a fájdalmat naponta legalább három alkalommal ellenőrizni.